Megtalálni a számodra megfelelő országot.
Sziasztok!
Nagyon sok korábbi ügyfelünk esetében tapasztaltuk, hogy mantrákat követnek egyetemválasztás terén, ahelyett, hogy tudatosan végiggondolnák, hogy hol érdemes tanulniuk.
Milyen esetben érdemes kifizetni az egyetemi tandíjat és fizetni a megélhetési költségeket az óhajtott országban, és mikor szinte biztosan pazarlás?
A mai poszt egy hosszú, 13 héten át futó, minden kedden megjelenő sorozat első része, melyet 3 nagyobb blokkba bontottunk:
- A “Hol tanuljak tovább?” két részben segít megtalálni a neked való országot (első rész), egyetemet és szakot (második rész) – koncepció szintjén.
- Ezt követi majd a tíz részes “Továbbtanulás Európában” sorozat, amelyben regionálisan tekintjük át az egyetemeket és jelentkezési folyamatokat (gyakorlatilag minden európai országot érintve).
- Majd az USA és Kanada lesz a fókuszban két részben, és az egészet a leggyakoribb hibákat tárgyaló poszt fogja majd zárni.
A mai posztban az alábbiakról lesz szó:
- Egy egyszerű, de annál hatékonyabb szempont a neked való ország megtalálásához;
- Áttekintő a globális továbbtanulási lehetőségekről:
- USA és Kanada;
- EU és Egyesült Királyság;
- Egyebek (Ázsia, Ausztrália, Latin-Amerika, Közel-Kelet);
- Konklúzió: 10 kérdés, amit mindenképp fel kell tenned magadnak, amikor végiggondolod, mely országokban szeretnél továbbtanulni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem célom senkit se lebeszélni az álmáról, sőt, szívesen segítek is felkészülni. A poszt lényege, hogy felhívja a figyelmet a kockázatokra, hogy jól informáltan tudjatok döntést hozni továbbtanulás témában.
Külföldi továbbtanulás holisztikusan nézve
Eddig a leghatásosabb módszernek a visszagöngyölítés igazolódott. Ez azt jelenti, hogy a végső célt kell megtalálni, és onnan lépésenként “visszagöngyölíteni” a döntéseket, egészen a jelenben lévő helyzetedig.
Nem azt érdemes először kitalálni, hogy Hollandiába akarsz-e menni egyetemre. Ugyanis az egyetem csupán 3-5 év az amúgy igen hosszú (akár 50+ évet is magába foglaló) karrieredből. A karriered legfontosabb első 5-10 évét kell meghatározni, és onnan lépésenként visszafele kitalálni az oda vezető legkönnyebb utat (melynek egy, talán egyik legfontosabb komponense az egyetem).
Végső soron, ebben a sorrendben érdemes visszagöngyölíteni a karrieredet, és eljutni a helyes döntéshez:
- Karriercélom (munkakör) – mit akarok dolgozni (legalább a pályám első 5-10 évében)?
- Karriercélomhoz legjobban passzoló ország – hol a legkönnyebb ebben a karrierben befutni olyasvalakinek, mint én (beleértve, vízum, network, stb.)?
- Karriercélomhoz legjobban passzoló országban, a számomra legmegfelelőbb szak
- Karriercélomhoz legjobban passzoló országban, a számomra legmegfelelőbb szakokat nyújtó egyetemek szűrése.
Ideális esetben így – feltéve, hogy az 1. pontot kitaláltad – a mai posztban útmutatást kapsz a 2. pont meghatározásához (melynek tudatában a 3-4. már egy sokkal egyszerűbb választás).
Az egyik legfontosabb állítás, hogy arról az egyetemről fogsz a legkönnyebben munkát szerezni, amely fizikálisan és kulturálisan legközelebb van a karriercélodhoz. Pl. ha berlini venture capital befektetőkkel szeretnél dolgozni, azt hihetnéd, hogy a Stanfordról könnyebben kapsz állást, mint pl. a berlini Humboldt egyetemről. Minden egyes általam is ismert történettel pont az ellenkezőjét látom.
Persze nem kizárt pl. egy amerikai egyetemről, vagy a Bocconiról Németországban, Hollandiában munkát kapni, mégis olybá tűnik, hogy a helyi egyetemekről jóval egyszerűbb.
Ennek az okai többek között az alábbiak:
- A helyi munkapiac (pl. berlini venture capital, amszterdami management consulting, párizsi M&A, stb.) historikusan a helyi egyetemekről szívta fel a munkaerőt, már évtizedek óta;
- Ebből kifolyólag a helyi egyetemeken sokkal könnyebben lehet kapcsolatot kialakítani az alumnival (networking);
- A helyi munkapiac – az eddigi tapasztalatokat számba véve – jobban ismeri a helyi felsőoktatást, mint egy nagynevű, ám más országban lévő egyetemet;
- A helyi munkapiac (összetételéből adódóan) kulturálisan sokkal közelebb áll a helyi egyetemekhez. Aki volt már egynél több franciával egy nemzetközi csoportban, az tudja, hogy ők bizony akkor se fogják külföldiek társaságát keresni, ha amúgy azért mentek volna oda;
- Interjúhelyzetekre sokkal könnyebben reagál a helyi jelölt. Pl. egy HR-szempontból nem túl jól szervezett munkahelyen várnának 2-3 napon belül egy interjúra. A helyben tanuló diáknak értelemszerűen komparatív előnye van a messzi elitegyetemről jövő diákkal szemben: nem kell utazást, szállást, egyetemről való lógást intéznie, hanem bele tudja illeszteni a napi rutinjába, anélkül, hogy át kelljen utaznia a fél világot.
Mindent egybevetve, az ideális továbbtanulási országot érdemes az ideális munkapiac országához, vagy akár városához igazítani, mert nagy általánosságban onnan lehet a legkönnyebben munkát szerezni.
Nézzük meg kicsit a konkrétumok szintjén.
USA és Kanada
Megvannak azok az arcok, akik mindig jól néznek ki minden képükön, többszáz lájkot kapnak, de közben mentális roncsként rombolják magukat és környezetüket?
Előnyök:
- Magas presztízsű egyetemek (a Harvardot nem kell bemutatni a Nagyidnak se);
- Aktív diákélet, valószínűleg globálisan a legmagasabb színvonalon kivitelezve;
- Potenciálisan magas elérhető bruttó jövedelem, vagyonépítés perspektívája;
- Az USA egy vicces ország, vicces emberekkel, maximalista kultúrával és valóban szabad szellemmel, amely rendkívül különbözik bármely európaitól;
- Elképesztően innovatív gazdaság.
Hátrányok:
- Vízum – ha egy okot lehetne említeni, hogy miért nem érdemes az USA-ban tanulni, az a hosszútávú maradás lehetőségének hiánya, melynek az oka a meglepően felelőtlenül kialakított vízumrendszer, melyben a fő faktor a szerencse. Sokszor, még ha a munkáltatód foglalkoztatna is, akkor se biztos, hogy kisorsolják a munkavízumod hosszabbítását;
- Egyetemi költségek (a megélhetéssel együtt) ösztöndíj nélkül elképzelhetetlenek egy magyar közép-, de megkockáztatom, hogy felsőközéposztálybeli családnak;
- Szerény ösztöndíjrendszer – kevesen kapnak (ők általában korrekt összegben), és a nemzetközi diákok többsége saját zsebből van ott;
- Munkapiac: volt Londonban egy amerikai kollégám, aki úgy fogalmazott, hogy ő azért szeret Londonban dolgozni, mert amíg New Yorkban mindenki nyíltan aggresszív, addig Londonban csak passzív aggresszív;
- Nem-amerikaiként (főleg európaiként), még vízum birtokában is, nagyon nehéz érvényesülni a munkapiacon: elsősorban kulturális és (számukra) patrióta okokból;
- Az amerikai adóhivatalt soha nem lehet elfelejteni, ha már egyszer befizettél valamit;
- Általánosságban szörnyű tömegközlekedés (1-2 város kivételével);
- Közbiztonság a legtöbb nagyvárosban nem jó;
- Hazautazás költsége igen magas, és a kevés szabadnapod jelentős részét utazással is töltenéd;
- Lakhatási válság a legtöbb városban;
- Hustle culture (melyet semmi sem bizonyít jobban, mint a legfeljebb tizenegynéhány napos éves szabadság – szemben Európában 20-30 nap között van a legtöbb pályakezdőnek) okozta magas kiégési ráta;
- Woke & cancel culture (főleg nagyon elit egyetemeken és a nagyvállalati világban);
- Politikai kiszámíthatatlanság (pl. nemrégiben Trump rendelettel megtiltotta a Harvardnak, hogy felvegyenek külföldi diákokat – kérdés, hogy blöff-e, vagy lesz-e hosszútávon más retorzió a külföldi diákokkal szemben).
EU és Egyesült Királyság
A listáról az unalmas és csendes esélyes.
Előnyök:
- Kulturálisan nagyon hasonló beállítottság a legtöbb országban;
- Vízummentes munkalehetőség EU-s állampolgároknak az EU-ban, viszonylag könnyen megugorható vízumkritériumok a UK-ben;
- Vállalható költségű továbbtanulás, bizonyos helyeken akár tandíjmentesen (pl. Dánia, Svédország, Németország) – sajnos a UK ebben a Brexittel sokat vesztett a versenyképességén;
- Kvázi ingyenes egészségügy (fiatalkorban ritkán kell, de baleset sajnos bármikor történhet);
- Kevésbé munkamániás közeg, mint az USA;
- Sok helyen megoldható part-time munka tanulmányok mellett, bizonyos országokban (pl. Dánia) még honorálja is az állam egy szimbolikus támogatással;
- Magyarországon sokra értékelik a külföldi tapasztalatot, Európán belül valamiért még kézzel foghatóbb a legtöbb magyar munkáltatónak az élmény (kevésbé hozod a messziről jött ember karaktert, mint más kontinensről);
- Alapvetően erős és fogyasztóképes gazdaságok, jó perspektívával: ugyan a felső osztályok alulról jellemzően zártak, igen magas életszínvonalat lehet elérni.
Hátrányok:
- Közbiztonság a legtöbb nagyvárosban nem túl jó;
- USA-hoz képest alacsonyabb bruttó és nettó bérek;
- Lakhatási válság a legtöbb városban;
- A UK szvsz. egy roncstársadalom;
- Rengeteg adminisztrációval jár a letelepedés a legtöbb országban;
- Kelet-európaiak sokszor számolnak be üvegplafonról, amely általánosságban érinti a nem-helyieket, de a volt keleti-blokkból jövőket erősebben (bár még így is el lehet érni egy magas életszínvonalat);
- A mag-országokban extrém erős helyi gazdasági elitizmus (elsősorban Franciaország, Spanyolország, részben Olaszország, Németország, Svájc is) – egy bizonyos szint felett csak a helyiek, csak a top sulikból, és csak old money körökből tudnak érvényesülni;
- Rendkívül sok EU-s szabályozás, amelynek fundamentálisan kell változnia, ha az EU labdába akar rúgni az USA és a BRICS mellett hosszútávon (a pénteki posztban érintőlegesen erről is lesz szó).
Személyes véleményem szerint legjobb ár-értéket ajánló országok: Hollandia, Németország, Svájc, Dánia, Svédország, Észtország, Írország (+1 karrier szempontból: Luxemburg).
Egyebek
Miért ne lehetne a világ más pontjaiban is gondolkozni?
Előnyök:
- Néhány munkahelyen kifejezetten díjazzák a kalandorokat;
- Unokáknak is lehet majd mesélni egy ice tea mellett;
- Tényleg sokkal különb a nyugati világhoz képest, nem ugyanazok a dolgok vannak más nyelven (mint a legtöbb európai országban);
- El lehet szökni a világ végére minden és mindenki elől.
Hátrányok:
- Kulturálisan hatalmas különbség Európához képest, főleg Ázsiában – pl. szolidaritás értelmezéseinek változása kontinensenként (vö. Svédország és Korea);
- Országtól függően változó nehézségű munkához jutni és ott külföldiként érdemben érvényesülni;
- Vízum elképesztő akadály a legtöbb, egyébként nagy potenciállal rendelkező országban (pl. Japán, Korea, Kína);
- Rendszeres hazautazás nem értelmezhető egy átlag feletti büdzsével sem;
- Ha van is mérhető megtérülés, valószínűleg jóval hosszabb távban kell gondolkozni, mint Európa vagy Amerika esetében – mindeközben futva rengeteg kockázatot;
- Közbiztonság vegyes (Szingapúr pl. kiváló, de azért könnyű mellényúlni máshol);
- Lakhatási válság – desztinációnként változó (Szingapúr sokkal vészesebb, mint Montevideo).
Ajánlásom kalandvágyóknak, viszonylag alacsony bevándorlási korlátokkal: Szingapúr, Ausztrália, Új-Zéland, Uruguay, ((Argentína)), Chile, Panama, UAE, Szaúdi-Arábia.
De hogy ezeknek ténylegesen mérhető-e a megtérülése, az nagyban függ attól, hogy milyen valószínűséget allokálsz ahhoz, hogy a tanulmányokat követően tudsz vízummal dolgozni – erről országonként egyesével érdemes meggyőződni, ha úgy érzed, ez a te utad.
Összefoglalva: mi az a 10 kérdés, amit fel kell tenned annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e jelentkezni abba az országba egyetemre?
- Jártam-e már ott legalább turistaként?
- El tudom ott képzelni magam legalább 3, de inkább 5-10 évig? Pl. tudok-e hosszútávon létezni egy ilyen kulturális, klimatikus, társadalmi, gazdasági közegben.
- A kiköltözésem milyen módon érintené a családommal, párommal lévő kapcsolatomat?
- Van-e helyi elitizmus/munkapiaci nacionalizmus, ami korlátozhatja külföldiként a munkaszerzésemet? Pl. nyelvismeret – akár anyanyelvi szintű – hiánya (leküzdhető-e az egyetemi időszakban), nem expat-barát környezet, külföldiek kiközösítése, stb.
- Van-e helyben értelmezhető méretű és minőségű munkapiac (akár országon belül is több lehetőséggel) az én szakterületemen, ahol van reális esélyem munkát szerezni?
- Van-e vízumot érintő korlát, ami erősen hátráltathat engem a helyi munkaszerzésben?
- Mekkora a vízumkorlát: elég alacsony ahhoz, hogy az egyetemi költségek nagy valószínűséggel már helyben, vagy más országban (pl. EU-n belül) megtérülnek?
- Milyen költséggel és milyen gyakran tudom meglátogatni a családomat (pénz és időbeli), s ez egy számomra vállalható költség-e?
- Az ott elérhető pozitívumok (mind jövőbeli karrierbeli, anyagi, élménybeli) és negatívumok (főleg valós költségek) mérlege kompenzálja-e azt a lehetőség-csomagot (anyagi, élménybeli, családi, kapcsolati előnyök és hátrányok mérlegét), amit más országban elérhetnék?
- Ha igen, milyen időtávon – tervezek-e ott maradni olyan időtávban, hogy ez ténylegesen megtérüljön?
Remélem, hasznosak voltak a fentiek.
Legközelebb azzal foglalkozunk, hogy ha már eldőlt, milyen ország(ok)ban szeretnél továbbtanulni, hogy lehet hatásosan eldönteni, melyik egyetemre, és melyik szakra érdemes jelentkezni.
Üdv,
25i